A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2026. június 24-én.
Mivel Putyinnak nem sikerül megnyernie ezt a háborút, ezért szükségképpen elveszíti, és az egész földrésznek, Oroszországot is beleértve, az lenne az érdeke, hogy ne hagyja Putyint előre menekülni.
Ha Európa beszélne vele, Putyin talán ráébredne, hogy még mindig kijuthat ebből a zsákutcából, ráadásul arcvesztés nélkül. Miért? Először is: mert Ukrajna nem fog belépni a NATO-ba – az Egyesült Államok is ellenezné ezt, és az Atlanti Szövetség egyébként is meggyengült. Másodszor: nem kellene, hogy európai csapatok vonuljanak Ukrajna területére, mivel Ukrajna csatlakozni fog az Európai Unióhoz, és a csatlakozása egyben védelmi garancia is. Harmadszor pedig: Oroszország tűzszünetet köthet a jelenlegi frontvonalon, miközben továbbra is azt állíthatja, hogy az egész Donbász az övé.
Oroszország és Ukrajna aláírhatnának egy olyan tartós tűzszünetet, mint egykor a két Korea, miközben formálisan továbbra is fenntarthatnák, hogy területeik egy része erőszakos megszállás alatt áll. Ez annál is inkább megvalósítható lenne, mivel Vlagyimir Putyinnak az az érdeke, hogy a győzelmet hirdetve leállítsa a háborút. Hasonlóképpen: függetlenül attól, hogy milyen eredményeket ér el, Ukrajnának is szüksége van arra, hogy ne veszítsen több embert, és újjáépíthesse magát.
Ezért sürgeti Volodimir Zelenszkij Európát, hogy segítsen neki közvetlen tárgyalásokat kezdeményezni a Kremllel, és a 27 tagállam közül többen is úgy vélik, hogy valóban itt az ideje ezt megtenni, mielőtt Donald Trump újra megpróbálna Ukrajna és az unió háta mögött megegyezni Putyinnal.
Az érveik megalapozottak és logikusak, mégis, sok más európai úgy véli, hogy az orosz elnök még mindig hisz abban, hogy fegyveres erővel vagy diplomáciával az egész Donbászt magához ragadhatja, és továbbra is meg van győződve arról, hogy az európaiak mindig inkább megalázkodnak, mint hogy vállalják egy háború kockázatát. Ezért sokan úgy gondolják, hogy ha az unió már most tárgyalásokat kezdeményezne a Kremllel, azzal csak megerősítené Vlagyimir Putyint a meggyőződésében, hogy az unió többé-kevésbé hajlandó lenne feladni Ukrajnát, ahogyan Donald Trump is hajlandó lett volna. Ők inkább azt mondják -különösen Párizsban, Londonban és Berlinben -, hogy egyelőre segíteni kell az ukránoknak abban, hogy egyre több és látványosabb erődemonstrációt hajtsanak végre, ezzel elgondolkodtassák az orosz vezetőket, mindenekelőtt az első számú orosz vezetőt, és csak ezután törekedni valamilyen megállapodásra.
Jelenleg ez a második értelmezés érvényesül. Maga Donald Trump sem ellenezte ezt, amikor a G7-csúcstalálkozón beleegyezett abba, hogy az ukránoknak amerikai fegyvergyártási licenszeket adjon el, amelyekkel jobban kivédhetik az orosz támadásokat.
Európa katonai és pénzügyi támogatása lehetővé tette az ukránok számára, hogy olyan erőviszonyokat teremtsenek, amelyek hatására a Fehér Ház is meggondolta magát. Az unió ebben az ügyben úgy lépett fel, mint a nemzetközi politikai színtér kulcsfontosságú szereplője, és mindazoknak, akik továbbra is azt gondolják, hogy Európa már nem létezik, újra körül kell nézniük maguk körül.
Az amerikaiakhoz hasonlóan az oroszoknak is igazodniuk kell ahhoz a megváltozott helyzethez, hogy Oroszország immár nem az Egyesült Államokkal, hanem Európával és annak közös frontjával áll szemben. Az Európai Unió és Nagy-Britannia az egyik oldalon, az Orosz Föderáció a másikon: már nem a hidegháború két blokkja néz farkasszemet egymással, és nem is a nyugatiak az oroszokkal, hanem két Európa: a demokratikus Európa és az, amelyik még mindig azért küzd, hogy megszabaduljon a diktatúrától.
Ukrajnában politikai csata is zajlik. Az oligarchia áll szemben a demokráciával, és még mielőtt arról döntenének, hogy tárgyalnak-e Vlagyimir Putyinnal vagy sem, az európai demokráciáknak közvetlenül az oroszokhoz, az orosz néphez kellene fordulniuk. Haladéktalanul el kell mondani nekik, hogy együtt kell felépítenünk a béke és a jólét kontinensét, és hogy egyedül az ő elnökük akadályoz meg ebben minket. Minket is és őket is.
Fénykép: Pixabay
