. 

Európának egy demokrata párt kell. Nem kell, hogy mindenütt ugyanúgy hívják, vagy hogy ugyanabban a formában jöjjön létre, a lényeg az, hogy a demokratáknak össze kell fogniuk a huszonhét uniós országban és az EU-n kívüli demokratikus országokban is, nemzeti és európai szinten egyaránt.

Mindegy, hogy közös szervezetbe, választási szövetségbe vagy pártföderációba tömörülnek: a lényeg az egység, mert a mostani politikai helyzet ezt követeli meg. A május eleji önkormányzati választások diadalmas győzelmet hoztak a Reform UK-nek Nagy-Britanniában. Németországban az AfD vezet. A Nemzeti Tömörülés megnyerheti a 2027-es elnökválasztást Franciaországban.

Ha a szélsőjobboldal tovább erősödik, és átveszi a hatalmat Londonban, Párizsban vagy Berlinben, akkor véget ér Ukrajna európai támogatása, odalesz a Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal szemben eddig mutatott egység, megtorpan a menetelés a közös védelmi politika felé, Európa nem erősödik tovább a nemzetközi színtéren, és nem fognak többé egymáshoz közeledni azok a demokratikus középhatalmak, amelyeket Európa most erre ösztönöz.

Mi forog kockán? Hogy fennmarad-e a demokrácia, amelynek Európa a védőbástyája a világban. Hogy miképpen alakulnak ennek az évszázadnak az erőviszonyai, és hogy sikerül-e elkerülni azt a nagyonis valószínű forgatókönyvet, hogy egy kínai-amerikai duopólium jön létre?

Sürgető a helyzet, de mit kell tenni pontosan? Hogyan lehet áthidalni a nézeteltéréseket a közép-, jobb- és baloldali erők között, amelyeknek vállvetve kellene küzdeniük? Hogyan lehet erőssé, vonzóvá és hitelessé tenni ezt a nagy demokratikus pártot, amely nyilvánvalóban sokszínű, és valószínűtlen, hogy összetartson? Különösen, hogy a jobboldal és a baloldal pont ellenkező irányba haladnak, és éppen abban keresik a megváltást, hogy megerősítik a korábbi identitásukat, mélyebbre ássák azokat az ideológiai szakadékokat, amelyek az abszolút monarchiák végének és a munkásmozgalom születésének az idejéből származnak. Bezárkóznak a letűnt múltba, és olyan politikai formációkat próbálnak életre kelteni, amelyeknek a szellemi kiszáradása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években felemelkedett az új szélsőjobboldal.

Nem könnyű feladat, de a szükség nagy úr.

Muszáj új világot építeni, és szemben a szélsőjobboldallal, amelynek egyetlen javaslata a mitizált múltba való menekülés, a másik elutasítása és a visszatérés az autoriter rendszerekhez, a demokratáknak igenis vannak közös céljaik, amelyeket együtt meg tudnak védeni, és meg is kell védeniük.

Az első az európai egység, mert változnak az idők. Ami tegnap még elvont, nehezen felfogható és gyakran szorongást keltő kérdés volt, ma egyre inkább egy szükségszerűség megértése. Európának valóban össze kell fognia Putyin revansizmusával, Trump imperializmusával, Hszi Csin-ping ipari kihívásaival és a Földközi-tenger túlpartján uralkodó káosszal szemben.

Mivel ma már minden európai láthatja, hogy a gazdaságaink, a szociális ellátórendszerünk és a nemzetközi befolyásunk veszélyben van, és rájön, hogy csak összefogva tudjuk leküzdeni ezeket a kihívásokat, Európa egysége valódi politikai programmá válik.

A nemzeti választásokon az lehet, és az is kell, hogy legyen a politikai ajánlatunk, hogy minél gyorsabban felépítjük a közös európai katonai védelmet, még azelőtt, hogy mi, európaiak prédává válnánk; hogy szorosabbra fűzzük az unió és a többi európai demokrácia közötti kapcsolatot; hogy megújítjuk a szociális modellünket azért, hogy fenntarthassuk; hogy az ukrajnai és iráni háborúkból levont tanulságok alapján önellátóvá tesszük az energiaellátásunkat, és csökkentjük a fosszilis energiahordozók arányát a megújuló energiák javára.

Könnyedén meg lehet találni a közös nevezőt Európai demokratái között az összes itt felsorolt pontban, de ez még nem minden. A bal- és a jobboldalon is mindenki egyetérthet, és egyet kell, hogy értsen abban, hogy tiszteletben kell tartani és erősíteni kell a nemzetközi jogot; hogy közösen, proaktívan kell fejleszteni Európát és Afrikát; hogy Európának saját pénzügyi eszközök kellenek; hogy olyan európai ipari óriásokat kell létrehozni, amelyek képesek versenyezni a kínai és az amerikai óriáscégekkel; hogy szabályozni kell az internetet; hogy meg kell őrizni a hiteles közszolgálati médiát; és korlátozni kell a pénz szerepét a politikában a választási kiadások szigorú felső határának bevezetésével.

A szélsőjobboldalt már nem elég karanténba zárni, ez az idő elmúlt. A demokraták teljes egységének jött el az ideje, és ezt az egységet meg kell tudni testesíteni annak a jelöltnek, aki a francia elnökválasztás második fordulójában szembeszáll a Nemzeti Tömörüléssel. Vagy számolnia kell a vereséggel.

Fénykép: @Európai Unió