A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2026. november 10-én.

Nem a félidős választások fognak bevonulni a világtörténelembe. De az idei ősz lehet, hogy igen. Mert lehet, hogy idén ősszel ért véget egy évszázad, amit Woodrow Wilson indított el 1917-ben, amikor szakított az amerikai elszigeteltség politikájával, és belépett a megtépázott Európa háborújába.

Azóta az Egyesült Államok folyamatosan irányította a világpolitikát. Azzal, hogy legyőzte a nácizmust, hogy kordában tartotta a szovjet rendszert egészen annak bukásáig, hogy újjáépítette az európai demokráciákat. De azzal is, hogy segítő kezet nyújtott a legszörnyűbb latin-amerikai diktatúráknak.

A dollár és a CIA, a Fehér Ház és a State Department: ha tetszett, ha nem, az elmúlt száztíz évben Washingtonban volt a világ főparancsnoksága, de az elmúlt napokban eljött a korszakváltás ideje.

Először is október 26-án, hétfőn Törökország, Pakisztán és Szaúd-Arábia képviselői érkeztek Teheránba, hogy megvitassák a Közel-Kelet lehetséges átrendeződését – annak ellenére, hogy az irániak és a szaúdiak nyílt konfliktusban állnak egymással.

Irán bombázta Szaúd-Arábiát az Izraellel és Amerikával vívott háborújában, most pedig a jemeni húszi szövetségeseivel bombáztatja Szaúd-Arábiát. Teherán a sah bukása óta azon dolgozik, hogy megdöntse a szaúdi monarchiát, és mégis: ezen az október végi napon a szunnita és a síita világ fellegvárai elfeledkeztek az évszázados versengésről, és – ami még látványosabb – a szaúdiak elfeledkeztek a Quincy-i Paktumról.

A USS Quincy-n, ezen a Szuez-csatornában horgonyzó hadihajón történt állítólag, hogy Abdelaziz ibn Szaúd és Franklin Roosevelt 1945 februárjában szóbeli megállapodást kötött, amelynek értelmében Szaúd-Arábia olajáért cserébe az Egyesült Államok védelmet ígért. A találkozóra valóban sor került, a paktumra nincs bizonyíték. Viszont tény, hogy az amerikai-szaúdi olajkereskedelem és védelmi együttműködés lett az egyik formálója a háború utáni világrendnek. Most azonban, hogy nyersolajból önellátóvá vált, Donald Trump Egyesült Államokja nem védte meg a szaúdi királyságot a húszi támadásoktól. Mondhatni cserbenhagyták Szaúd-Arábiát, ami ezért Törökországhoz, a NATO második legnagyobb haderejéhez, és Pakisztánhoz, az iszlám világ egyetlen nukleáris hatalmához kezdett közeledni.

Szaúd-Arábia igyekszik gondoskodni a saját biztonságáról – az Egyesült Államok nélkül. Érdekes adalék: néhány nappal az októberi találkozójuk előtt éppen ez a három ország: Szaúd-Arábia, Pakisztán és Törökország egyeztetett Isztambulban Egyiptommal, Franciaországgal, Németországgal és Nagy-Britanniával.

Szaúd-Arábia elvesztette az Egyesült Államokba vetett bizalmát, és másokkal, többek között Franciaországgal keres szövetséget, hogy pótolja az amerikai védelmet. Ez súlyosan fog nehezedni Donald Trump politikai mérlegére, különösen, hogy a Fehér Ház, Európa és Kanada viszonyában is ugyanez történik.

Franciaországot leszámítva egész Európa Jalta óta meg volt elégedve azzal a helyzettel, hogy az amerikai védőernyőért cserébe Washington vazallusává vált. Ha csak azt parancsolta volna Donald Trump, hogy az Atlanti Szövetség európai országai legyenek hajlandók többet fizetni a NATO fenntartásáért, ez a felállás sokáig meg is maradhatott volna. De Trumpnak más álma volt: Ukrajna és az európaiak kárára akart megegyezni Vlagyimir Putyinnal.

Ez az árulás eddig nem hozott meggyőző eredményt, viszont kirajzolta egy új demokratikus szövetség körvonalait. A sértegetés és a vámháború – amely Donald Trump népszerűségét is rontotta azáltal, hogy megdrágította az amerikai szupermarketek árait – közelebb hozta egymáshoz Kanadát és az európaiakat, hasonlóan ahhoz, ahogy a szaúdiak, a törökök és a pakisztániak keresik a megegyezést. Montrealban megalapították a „Jövő Szövetségét”, amely nyitva áll minden olyan demokrácia előtt, ami szintén nem akarja már az összes tétjét Washingtonra tenni.

Így bomlik fel az amerikai korszak nyugati szövetsége, pontosan úgy, ahogy a Fehér Ház az Egyesült Államok ázsiai szövetségeit is gyengíti azzal, hogy bizonytalanságot kelt Tajvan védelmével kapcsolatban.

Trump el fog tűnni, de semmi sem adja vissza az Egyesült Államokba vetett elvesztett bizalmat. Véget ér az amerikai évszázad.