Lehet készülni a bukására. Lehet, hogy három nap, lehet, hogy három hónap, lehet, hogy három év múlva, de Vlagyimir Putyin korszaka lezárul, és nem csak azért, mert az orosz lakosság elárasztja a panaszaival a közösségi médiát a gazdasági nehézségek miatt, miközben azt kell látniuk, hogy egyre több ukrán támadás célt ér az országuk területén.

Azért is, mert Putyin számára ez a háború – amelyet nem is akart háborúnak nevezni, annyira rövidnek szánta – nagyon rosszul sült el. És nem egy következő Putyin lesz az utódja. Amikor az orosz történelemnek ez a hosszú és gyászos fejezete ráomlik a diktátorra, az egész putyinizmust is maga alá temeti, mert a rendszer mára annyira kimerült, hogy a kezdeti diadalára alig emlékszik bárki.

Vlagyimir Putyint kezdetben azért támogatták, mert pontosan az ellenkezője volt annak, amiből az oroszoknak már elegük volt. A már késő délelőtt is ködös agyú, idős alkoholistát a századfordulón egy karcsú, izmos, egyenesen a titkosszolgálatból kilépett fiatal férfi váltotta fel. Borisz Jelcint, a féktelen privatizációk atyját lecserélték egy James Bond-szerű alakra, aki egyszerre ígérte, hogy visszaállítja Oroszország egykori nagyságát, és bosszút áll a nemzeti vagyon kifosztásáért.

Egy orosz „Mani pulite” és egy „Make Russia Great Again” valószínűtlen ígéretével Vlagyimir Putyint megmentőként fogadták. Ő lett a megalázott Oroszország bosszúállója, olyan elsöprő népszerűséggel, hogy az oroszoknak körülbelül tíz évbe telt, mire rájöttek, hogy mindössze annyi történt, hogy Borisz Jelcin oligarcháit az utódjának az oligarcháira cserélték le, egy erőszakmentes, szenilis maffiózót pedig egy kegyetlen bandafőnökre.

Ezzel ért véget a putyinizmus első korszaka, és mivel még a diktátoroknak is szükségük van legitimitásra – és kétségkívül azért is, mert az ötlet hízelgett a becsvágyának –, Putyin nekikezdett újjáépíteni a birodalmat. Nem a Szovjetuniót, hanem a cári birodalmat. Egyenesen Lenint hibáztatta azért, hogy felszámolta a cári Oroszországot és nemzeti köztársaságok uniójává alakította, amelyeknek elismerte a nemzeti identitásait is.

Ezért annektálta a Krímet, ezért szállta meg alattomosan a Donbászt, és végül ezért támadta meg Ukrajnát. Ennek a politikai kalandnak a kezdete nem minden városi középosztálybeli orosz számára volt kellemetlen, hiszen nem az ő gyermekeiket küldték a frontra, és a Krím és Ukrajna „végülis a miénk volt” – gondolták és suttogták közülük sokan.

Ez a kaland évtizedekkel megnyújthatta volna a rendszer fennmaradását, de az ukrán ellenállás zátonyra futtatta ezt a „második generációs putyinizmust”. Harmadik változata pedig nem lesz, mert Putyin már túl öreg ahhoz, hogy megújuljon.

Makacsul ragaszkodva egy olyan kudarchoz, amelyből már nem tudja, hogyan juthatna ki, talán megpróbálja majd próbára tenni Európát a balti államokban. Egyre mélyebbre süllyed a tévedésébe, amíg már túl késő lesz ahhoz is, hogy egyáltalán megpróbáljon talpra állni, és hirtelen annyi utódjelöltje lesz, hogy az ő rivalizálásuk közepette Putyin már nem fog levegőhöz jutni.

Mindenki szövetségeseket fog keresni. Mindenki a lehető legegyértelműbben akar majd szakítani a meghátrálásokkal és megaláztatásokkal teli múlttal. Egyszóval: feltámad majd a merészség és a szabadság szele, ami mindig a túl hosszúra nyúlt diktatúrák végét jelzi, és végül mindent elsöpör az útjából.

Sajnos nem zárható ki, hogy ez csak egy átmeneti szakasz lesz, nem sokkal hosszabb, mint Lenin Új Gazdaságpolitikája, a hruscsovi enyhülés, a gorbacsovi peresztrojka vagy a Jelcin-féle anarchia. A nehézségek akkorák lesznek, hogy az enyhülést újabb megszorítások követhetik, de Sztálin halála óta Oroszország rálépett a szabadság felé vezető lassú és soha véget nem érő útra, és a megtorpanások és visszaesések sem tudják elfeledtetni, hogy ez a haladás megállíthatatlan. Hosszú és bizonytalan út áll még előttük, de a Franciaország is nyolcvan évnyi zűrzavaron ment keresztül át a Bastille ostroma után, mire megszilárdult a demokrácia. Nyolcvan év, ami tíz évvel több, mint amennyit Oroszország a desztalinizációtól kezdve napjainkig átélt.

Fénykép: kremlin.ru