A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2026. május 13-án.
Bármennyire is illetlennek tűnik, tegyük fel a kérdést: kinek a vereségét kívánjuk? Az iráni rezsimét vagy Donald Trumpét?
Az Iszlám Köztársaság számtalan áldozatot szedett, terrorista bábszervezeteket hozott létre, hogy bárhol csapásokat mérhessen és destabilizálja a Közel-Keletet, makacsul igyekezett atomfegyverhez jutni, tönkretette a saját országát, és meggyűlöltette magát a népével. Nyilvánvalóan csak a bukását kívánhatjuk.
Minél hamarabb, annál jobb, de azért gondoljunk bele: mi lenne, ha Donald Trump hamarosan azzal dicsekedhetne, hogy megdöntötte ezt a diktatúrát? Hogy hadat üzent neki és győzött. Nemcsak örömre lenne okunk, ha így történne.
Trump most rosszul áll a közvélemény-kutatások szerint, de ezzel a katonai győzelemmel megőrizhetné a többségét a szenátusban, és talán a képviselőházban is. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a győzelme elhallgattatná a demokratákat és a saját kritikus támogatóit is, akik felróják neki, hogy egy újabb háborús kalandba sodorta Amerikát. Látják – mondhatná –, a neheze nem is tartott olyan sokáig, és mennyire megérte! Nekem volt igazam, és mindenki más tévedett, hajtogatná, és ezzel párhuzamosan, jóval november előtt, jóval azelőtt, hogy a választók az urnákhoz járulnának a félidős választásokon, csökkennének az üzemanyagárak, és elcsitulna a gazdasági aggodalom az Egyesült Államokban és a világ többi részén is.
Donald Trump visszavenné a kezdeményezést, és a belpolitikai színtéren megerősödve, legalább öt fronton újra támadásba lendülne.
Akárcsak tavaly nyáron, megpróbálná rákényszeríteni az ukránokat, hogy adják föl a Donbassznak azokat a részeit, amelyeket az oroszok fegyverrel nem tudtak megszerezni, mégis igényt tartanak rájuk. Donald Trump a saját elmondása szerint a béke szolgálatába állna, de nem úgy, hogy megköttet egy tűzszünetet a frontvonalak mentén. Ehelyett azzal fenyegetné az ukránokat, hogy megvonja tőlük az amerikai hírszerzési információkat, ha nem hajlandóak a Kreml feltételei szerint megadni magukat.
Közeledne a Kreml felé, hogy létrejöhessen egy amerikai-orosz „harapófogó-szövetség” ellenünk, európaiak ellen. Hiszen Trump úgy gondolja: az Európai Uniót azért hozták létre, hogy „kiszúrjanak az Egyesült Államokkal”, és a fejébe vette, hogy felbomlasztja, azáltal, hogy meggyengíti az unió Putyinnal szembeni pozícióját. Trump és Putyin: az egyikük az EU-t olyan gazdasági és politikai versenytársnak tekinti, amelyet nem szabad hagyni megerősödni. A másikuk a cári birodalom újjáépítésének akadályát látja benne. Mindketten úgy gondolkodnak, hogy Ukrajnának el kell veszítenie ezt a háborút, hogy az Egyesült Államok és Oroszország befolyási övezetekre oszthassa Európát.
A második front, amelyet Donald Trump hamarosan újra megnyitna, Grönland lenne, amelynek elcsatolásáról egyáltalán nem mondott le.
A harmadik front, amit már el is indított, az unió ellen folytatott kereskedelmi háború, mivel szerinte Európának nem egységes, hanem megosztott piacnak kell lennie. Az ő szemében Európa nem politikai partner, akivel az Egyesült Államoknak egyenrangú félként kellene tárgyalnia.
Negyedik elemként Donald Trump még nagyobb erőfeszítéseket tenne, hogy lejárassa az Atlanti Szövetséget, azért, hogy Oroszország még nagyobb nyomás alá tudja helyezni Európát.
Az ötödik fronton pedig igazán nem fogná vissza magát. Még elszántabban indulna harcba az amerikai demokráciát ellenőrző hatalmi ágak: az igazságszolgáltatás és a sajtó ellen.
Egyszóval: Európa és az amerikai demokrácia is kihívásokra számíthat, ha Donald Trump győz Iránban. A rezsim legyőzése létfontosságú 90 millió iráni számára, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása miatt és egy kulcsfontosságú régió stabilitása szempontjából. Ezért mi, európaiak nem maradhatunk tétlen nézők. Fel kell készülnünk mindkét forgatókönyvre, és ehhez sokkal gyorsabban kell erősítenünk a védelmi képességeinket, mint eddig, szövetségeseket kell gyűjtenünk mind az öt földrészről, és végre politikai hatalomként kell fellépnünk. Sürget az idő.
Kép: Valerianus római császár veresége Sápúr perzsa király ellen. Kr. u. 260 körül (Éremgyűjtemény, Nemzeti Könyvtár, Párizs)
