A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2026. április 15-én.

Hatalmas megkönnyebbülés, de a munka java még hátravan. Orbán Viktor veresége minden okot megad az örömre, hiszen Magyarország kiléphet abból a féldiktatúrából, amelyet Vlagyimir Putyin annyira csodált, és amelyet Donald Trump és az európai szélsőjobboldal is üdvözölt, és mindannyian példaként állítottak maguk elé.

A magyaroknak elegük lett abból, hogy a hatalom maga alá rendeli az igazságszolgáltatást, ellenőrzi a sajtót és az egyetemeket, elsikkasztja az európai forrásokat, és a közbeszerzéseket rendre a miniszterelnök hirtelen meggazdagodó közeli ismerőseinek ítéli oda. Magyarországon vége van az „illiberalizmusnak”, amelyet Orbán talált fel, és hozott létre azzal, hogy megfosztotta a demokráciát a hatalom ellensúlyaitól. Vége van annak, hogy miniszterek egy órán belül tájékoztatják a Kremlt az európai vezetők tanácskozásairól. Vége annak a miniszterelnöknek, aki tavaly októberben azt mondta Vlagyimir Putyinnak: „A szolgálatára állok”, és megakadályozta 90 milliárd euró folyósítását, amelyet az Unió tavaly decemberben egyhangúlag – tehát az ő szavazatával is – úgy döntött, hogy kölcsönad Ukrajnának.

Igen, végre véget ért Donald Trump és Vlagyimir Putyin kedvencének tizenhat éves megszakítás nélküli uralma. De hogyan felejthetnénk el, hogy a társadalmi problémák, amelyek sikeressé tették Orbán Viktort, továbbra is mélyen gyökereznek, és mindenhol nacionalizmushoz és a liberális demokrácia elutasításához vezethetnek?

Magyarországon, ahogy az egykori szovjet blokk összes országában, azért éledt újjá a szélsőjobboldal, mert kíméletlen volt a piacgazdaságra való átállás. A Szovjetunió és Közép-Európa lakossága kilépett egy rendszerből, amely megtagadta tőlük a jólétet és a szabadságot, ugyanakkor teljes társadalmi-politikai stabilitást biztosított számukra, és amikor ez megtörtént, egyik napról a másikra szembesülnie kellett a munkanélküliséggel, a meredeken emelkedő árakkal és a látványosan növekedő társadalmi egyenlőtlenségekkel.

Míg a városi fiatalság szárnyra kapott a változástól, a vidéki lakosság és a legkiszolgáltatottabb rétegek a hagyományokban és a nemzeti határok mögé húzódva kerestek menedéket. Az európai egység és a nemzetközi verseny felé való nyitás szembekerült az idegentől való félelemmel és a nemzet dicsőítésével, és két nagy, egymással ellentétes politikai áramlat alakult ki ezekben az országokban, miközben a régi szabad világ is nagyon hasonló folyamaton ment keresztül.

Nyugat-Európában, akárcsak az Egyesült Államokban három fejlemény váltotta ki a külvilágtól való félelmet és a mitizált múlt iránti nosztalgiát: a munkahelyek csökkenése az ipari szektorban, a szegényesebb közszolgáltatások, és a növekvő bevándorlás. Ehhez mindenhol hozzáadódott az a nyugtalanság, amit a férfiak éreztek a nők társadalmi helyzetének változása miatt. Így lett Orbán Viktor illiberalizmusa egy olyan reakciós nemzetközi mozgalom élharcosa, amely összeköti a Fehér Házat a Kremllel.

A korrupció mértéke és a hatalom elhasználódása miatt Magyarországon veszített a szélsőjobboldal, de Németországban előrenyomul, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Ausztriában pedig gyökeret vert. Hosszú távon is megkerülhetetlenné vált, és a demokraták csak akkor tudják megfékezni, ha két feltétel teljesül.

Az első az, hogy újra fel kell találni azt a társadalmi ígéretet, amelyet a demokrácia a háború végétől a nyolcvanas évekig képes volt megtestesíteni. A szabad világ akkor nem csupán a szabadságot jelentette, hanem a középosztály és az életszínvonal folyamatos fejlődését is. Amíg a szabadság nem válik újra a haladás és a méltányosság szinonimájává, addig az amerikai alkotmányban szentesített „boldoguláshoz való jog” az új szélsőjobboldal erős ütőkártyája – hazug, de annál hatásosabb ígérete – marad.

Hosszú lesz ez a küzdelem. A kimenetele bizonytalan, és a demokraták nem nyerhetik meg anélkül, hogy a politikai közép és a szociáldemokraták összefognának, hogy közösen harcoljanak az igazságosságért és a szabadságért. Csak akkor lehet újabb vereségeket mérni az illiberális internacionáléra, hogyha ez a második feltétel is teljesül.