A Svédországot szélsőjobboldali segítséggel kormányzó jobboldali párt vasárnap kikaphat a választáson. Tehát nem kell mindent annyira sötéten látni, de azért ez a fordulat nem feledtetheti el a német szélsőjobboldal szász-anhalti diadalát, a Vlagyimir Putyinnal nyíltan szimpatizáló új olasz szélsőjobboldal felemelkedését, az idegengyűlölő nacionalizmus beágyazódását Nagy-Britanniában, és a közvélemény-kutatásokat, amelyek mind azt jósolják, hogy május 2-án a franciák elnökké választják Marine Le Pen-t.

A baloldal mindenhol elvesztette a régi jelentőségét, amellyel uralta a második világháború utáni évtizedek politikai kultúráját. A világ jobboldali gondolkodásmódban él, de – akárcsak a britek két évvel ezelőtt – a svédek hamarosan emlékeztethetnek bennünket arra, hogy a centrum és a baloldal is nyerhet választásokat egy jobboldali világban, ahogy régebben a jobboldal is tudott nyerni egy baloldali világban.

Marine Le Pen csak akkor győzhet a második fordulóban, ha nem lesz olyan jelölt, aki egyesíteni tudná maga mögött a franciáknak azt a kétharmadát, akik nem azonosulnak Le Pen-nel. Le Pen diadalmenete egyáltalán nem megállíthatatlan, hiszen automatikusan vereséget szenvedne, ha ez a látszólag nagyon sokszínű és ma még nagyon megosztott többség tudatára ébredne, hogy mélyebb szinten milyen sokminden fűzi őket össze.

A nyári kánikulák és a nepáli tragédia után csak egy apró kisebbség maradt, amelyik még mindig nem hisz a klímaváltozás valóságában, és a szélsőjobboldallal karöltve továbbra sem hajlandó tenni ellene.

A franciák túlnyomó többsége tudja, hogy Donald Trump tönkre akarja tenni a gazdaságunkat és a vazallusává akar süllyeszteni minket, ahogyan azt Kanadával is megpróbálja. Tudja, hogy Trump az ellenfelünk, aki nem csinál titkot belőle, hogy Franciaországban és egész Európában a szélsőjobboldalra akar támaszkodni.

Az orosz titkosszolgálatok által Franciaországban és egész Európában végrehajtott szabotázsok jelentősen csökkentették a Vlagyimir Putyin iránti szimpátiát. Ez annyira igaz, hogy Marine Le Pen és barátai mindent megtesznek azért, hogy elfeledtessék: korábban ők is ugyanúgy szerették Putyint, mint Trumpot.

Már szinte senki előtt nem titok Franciaországban, hogy az iparunk nem biztos, hogy túléli a kínai árudömpinget, és a franciák túlnyomó többsége tisztában van azzal is, hogy ezt a kihívást csak úgy tudjuk leküzdeni, ha összefogunk az európai partnereinkkel, vagyis megerősítjük, és nem gyengítjük az unió egységét.

A franciák politikai hovatartozástól függetlenül azt is jól látják, hogy az amerikai kormány alkalmatlansága csak súlyosbítja a közel-keleti konfliktusokat, és hogy a többi európaival összefogva mindent meg kell tennünk azért, hogy kordában tartsuk Amerikát, mielőtt minket is destabilizál.

Az öt legnagyobb veszélyt illetően, amelyekkel szembe kell néznünk, nemcsak a baloldal és a politikai centrum ért egyet teljes mértékben, hanem a szélsőjobboldal és az úgynevezett „engedetlen” baloldal számos választója is részben vagy egészen így gondolkodik. Marine Le Pen mögött nem áll többség, de hogyan lehetne láthatóvá tenni és összefogni azt, ami mögött igen?

Lehetne, ha mindössze két feltétel teljesülne.

Az első az lenne, hogy elismerjük és kimondjuk: a baloldal és a politikai centrum közötti különbség semmivel sem nagyobb, mint amennyi a baloldali és a jobbközép pártokon belül mindig is volt. A baloldal és a közép ma együtt alkotja azt, aminek egy szövetségnek vagy egy nagy demokratikus pártnak kellene lennie, amely, ha megerősödne, kisebbségbe szorítaná a nacionalista szélsőjobboldalt, a reakciós nemzetközi mozgalom francia ágát.

Másodszor pedig, a demokratáknak ezt az egységét arra kellene alapozni, hogy a baloldal hivatalosan is lemond a nagy forradalmi mítoszokról, a közép pedig határozottan elítéli a pénz uralmát, és a szegény és gazdag rétegek közötti egyenlőtlenségekből fakadó erőszakot.

Ha ez megtörténik, akkor az a nő vagy férfi, aki a demokraták nevében lép fel, hogy mozgósítsa Franciaországot az országot fenyegető öt veszély ellen, biztosan győzne. Semmi kétség, hogy Marine Le Pen felemelkedését meg lehet állítani, de már csak nyolc hónapunk maradt, hogy ezt bebizonyítsuk.