A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2026. október 12-én.

Elképzelni nem lehet ennél nagyobb aljasságot, mint amit Donald Trump elkövetett, merthogy mitől kezdtek robbanásszerűen emelkedni az üzemanyagárak?

Nincs olyan autós, aki ne tudná. A benzin és a gázolaj nem az Oroszország ellen 2022 után bevezetett szankciók miatt drágult meg, hanem Amerika idei Irán elleni háborúja és a Hormuzi-szoros lezárása miatt. Ezek tények. De akkor miért döntött úgy Donald Trump, hogy megállapodik Vlagyimir Putyinnal és megnyitja az orosz üzemanyag-csapokat, ahelyett, hogy Iránnal kötött volna kompromisszumot, hogy a Hormuzi-szorost nyithassa meg?

Egyszerűen nem akarta elismerni a hibáját. Nem akarta elismerni, hogy mekkorát hibázott, amikor megtámadta Iránt anélkül, hogy előzetesen meggyőződött volna arról, hogy ez a szoros – amelyen keresztül a világ kőolajexportjának a negyede halad át – továbbra is nyitva marad-e a hajózás számára. Kevesebb mint egy hónappal az amerikai félidős választások előtt nem akarta felhívni rá a figyelmet, hogy ő maga volt a felelős a nehézségekért, amelyeket a „csodálatos gazdái” és „csodálatos kamionsofőrjei”, azaz a saját választói kell, hogy elviseljenek, ezért inkább hazudott, szégyentelenül hazudott, úgy téve, mintha az Oroszországra kiszabott szankciók feloldásával vissza lehetné térni a rendes kerékvágásba.

Nem lehet. Az árak csökkenni fognak, de közel sem olyan látványosan, mint ahogy emelkedtek. Donald Trump ezt pontosan tudja, de arra számít, hogy elég sok amerikai lesz lenyűgözve a jövőbeli árcsökkenésről szóló bejelentéstől ahhoz, hogy a novemberi választáson megmenthesse a szenátusi többségét, ha már a képviselőházbelit nem is.

Még lehet, hogy visszafelé sül el a dolog, ha elég sok amerikai választó sértésnek veszi, hogy ilyen könnyen megtéveszthetőnek nézik, és olyan mértékben fordul el Trumptól, hogy a republikánusok visszaszorulása felér majd egy megsemmisüléssel. Semmi nem dőlt még el, de az biztos, hogy ez az ember egyszerűen megveti azt a nemzetet, amelynek állítólag vissza akarja adni a nagyságát.

Ahogyan az európai diplomácia vezetője is kijelentette, Trump ezzel a döntésével újabb eszközöket adott Vlagyimir Putyin kezébe, hogy folytathassa a háborút, hiszen a gázolajért az amerikaiak Putyinnak fognak fizetni, és nem a korábbi áron, hanem az iráni kaland miatt felsrófolt áron.

Összefoglalva: Donald Trump dollárhegyeket költött egy háborúra, amely nem döntötte meg az iráni diktatúrát, viszont felborította a világgazdaságot, és amely most arra készteti őt – abban a reményben, hogy elkerüli a választási vereséget –, hogy hátba szúrja Ukrajnát azzal, hogy egyoldalúan feloldja az Oroszország elleni szankciókat, megtölti Putyin kincstárát, miközben Oroszország Irán oldalán áll az Egyesült Államokkal szemben.

Lehet, hogy ez az elnök klinikai értelemben nem őrült, de a tüneteit mind produkálja. Lehet, hogy ez az elnök nem áll az orosz titkosszolgálatok befolyása alatt, de ha az lenne, sem tudna ennél nagyobb szolgálatot tenni nekik. Ez az elnök minden bizonnyal az amerikai történelem legrosszabbja, a legalkalmatlanabb, a legkárosabb, és az, aki az Egyesült Államokról a legrosszabb képet festi, mert nem habozott megállapodni egy háborús bűnössel, aki elhatározta, hogy lebombázza az ukrán családokat, ha a fiaikat már nem tudja visszavonulásra kényszeríteni a frontról.

Ennél rosszabbat el sem lehet képzelni, pedig még nincs vége.

Putyin a háborúja első másodpercétől kezdve Volodimir Zelenszkij fejét követeli, akit egy általa kiválasztott Pétain-féle figurával szeretne felváltani. Ezt nevezi ő „nácitlanításnak”. Amióta pedig az ukránok sikerrel támadják az orosz finomítókat, azt követeli tőlük, hogy hagyjanak fel ezzel, miközben ő maga nem hagyna fel a bombázásokkal.

Nos, ezt a két követelést Donald Trump szombaton magáévá tette. „Ukrajnának másik elnök kell” – böfögte a kamerák előtt, miközben azzal fenyegetőzött, hogy megvonja az ukránoktól az amerikai hírszerzési információkat, ha nem szüntetik be az orosz finomítók elleni támadásokat.

Amíg az Egyesült Államok élén a Kreml szócsöve és verőembere áll, mi, európaiak, csak magunkra számíthatunk.