Tudom, hogy nem kellene. Nem kellene feladnom azt a két alapelvet, hogy mindig udvariasnak kell maradni és hogy az embernek mindig a saját javaslatai mellett kell kiállnia, ahelyett, hogy másokét kritizálná, de itt az ideje kimondani, hogy ez a király meztelen, teljesen és groteszkül meztelen.

Ez kötelességünk, mert ha nem mondjuk ki, hogy Donald Trump nem több, mint egy veszélyes bohóc, akkor azt a benyomást keltjük, hogy nincs semmi abnormális, sokkoló és elfogadhatatlan abban, ahogy viselkedik és amiket mond. Miközben egy olyan korszakba visz vissza minket, amelyet az emberiség egyszer már nagy nehezen maga mögött hagyott.

Auschwitz óta nem lehetett nyilvánosan olyasmiről beszélni, hogy a világ felsőbbrendű és alacsonyabb rendű fajokra oszlik. Egyetlen államfő sem tehette ezt meg anélkül, hogy ne kockáztatta volna, hogy elmozdítják vagy a közvélemény lesújtóan elítéli, de Donald Trump tíz órán keresztül hagyta, hogy a weboldalán Barack és Michelle Obama arcát majmok testére montírozzák. Eddig még nem is kért bocsánatot, és ami még rosszabb, ez a borzalom nem váltott ki világméretű felháborodást.

A világ logikusan azzal volt elfoglalva, hogy vajon az Egyesült Államok hadat üzen-e az iráni rezsimnek, és ezt az ügyet elkönyvelte a számtalan „trumpéria” egyikének, mert ez az ember hozzászoktatott minket ahhoz, hogy elfogadjuk a elfogadhatatlant. Ha megengedi magának, hogy a Ku Klux Klant utánozva a feketéket majmokhoz hasonlítsa, az azért van, mert rájött, hogy ezt is megteheti, ahogy azt is megtehette, hogy percekkel azután, hogy felesküdött az alkotmányra, kegyelmet adott azoknak a lázadó barátainak, akik négy évvel korábban megostromolták a Kongresszust. Semmi nem állította meg, miért is csodálkozunk tehát, hogy ezután tovább folytatta az áldásos tevékenységét?

Ezután következett, hogy az Ovális Irodában megszégyenítően vádaskodott egy demokratikusan megválasztott államelnökkel szemben, akinek az országát egy diktátor megtámadta. Donald Trump azóta sem akarta soha Vlagyimir Putyint annak nevezni, ami: az általa kirobbantott háború egyetlen és kizárólagos felelősének. Olyan elnéző az orosz diktátorral szemben, hogy sokan azt kérdezik, vajon nem a KGB tartja-e a kezében, de a helyzet az, hogy Truman és Reagan utódja nagyon is tudatosan szolgálja a Kreml érdekeit.

Azért, mert olyan világról álmodozik, amelyen az Egyesült Államok Kínával és Oroszországgal osztozna, egy diktatúrákkal teli világról, amely megszabadulna az Európai Uniótól, a szociális demokrácia utálatos példájától. Ezért diszkreditálta az Atlanti Szövetséget. Ezért próbálja megszakítani az Európa és az Egyesült Államok közötti évszázados kapcsolatot, és nem habozik ugyanúgy, a nemzetbiztonságra hivatkozva fenyegetőzni Grönland elcsatolásával, mint ahogyan Vlagyimir Putyin tett Ukrajna esetében.

Donald Trump számára a nemzetközi jog, ez a történelmi teljesítmény, amelyet a civilizáció a második világháborúból kiemelkedve elért, a múlté. Miközben azon serénykedik, hogy ezt a világképet megvalósítsa, arra is szánt időt, hogy az országát olyan mértékben megossza, amilyenre a polgárháború óta nem volt példa.

Donald Trumpnak sikerült két Amerikát egymással szembeállítania, és a valaha volt leghatalmasabb demokráciát idétlen és erőszakos hanyatlásba taszítania, amelyben az elnök megköveteli, hogy mindent róla nevezzenek el, ahol támadják a sajtót, üldözik az bevándorlók gyermekeit az iskolák előtt, ócsárolják a védőoltásokat, és katonákat küldenek azokba a városokba, amelyeknek az a bűne, hogy demokratákra szavaznak.

Ez már nem szabadság. Ez már nem demokrácia.

Ez az Amerika már nem a szövetségesünk. Akár ideiglenes, akár tartós ez a helyzet, ez az Amerika ma már az ellenfelünk, és ezt ki kell mondanunk, mert nem hagyhatjuk tovább, hogy nevetség tárgyává tegyék azokat az értékeket, amelyek korábban a közös értékeink voltak, és nem halogathatjuk tovább, hogy összefogjuk azokat az országokat, amelyek ellen akarnak állni ennek a visszafejlődésnek. Kemény küzdelem lesz, de Európa erősödik, Trump trágárságát pedig csak a gyávasága múlja felül.

Fénykép : Gage Skidmore @ Flickr