A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2026. február 26-án.

És most mi a következő lépés? Most, hogy mi, európaiak, visszavertük Donald Trumpot Grönland ügyében? Hogy katonákat küldtünk a szigetre, hogy jelezzük: készek vagyunk megvédeni a függetlenségét? Hogy megmutattuk: Európának igenis van nemzetközi súlya, ha akarja? Hogyan tudjuk ezt a sikert tovább vinni, és az egységünket politikai unióvá alakítani?

Amit biztosan nem szabad csinálnunk, az az, hogy új európai uniós szerződésekről kezdünk vitatkozni. Ezzel csak újra felszítanánk a „föderális Európa” és a „nemzetek Európája” közötti vallásháborút, és végül elbuknánk, mert bármilyen szöveggel is állnánk elő, több tagállamban sem fogadnák el az állampolgárok.

Cselekedni kell, nem pedig beszélni; az első teendő az lenne – amint azt a kanadai miniszterelnök, Mark Carney is szorgalmazta –, hogy létrehozzuk azoknak a középhatalmaknak a hálózatát, amelyek nem hajlandók Kína vagy az Egyesült Államok vazallusává válni. Meg kell találnunk a módját, hogy fejlesszük a kapcsolatainkat Latin-Amerikával, Indiával és Afrikával, és olyan erőviszonyokat teremtsünk a világban, amelyek segítségével ellenállhatunk Washington vagy Peking bármilyen diktátumának.

Ezzel párhuzamosan egy „demokratikus antant” keretében össze kell fogni azokat a jelentős országokat, amelyek számára nem kérdés, hogy tiszteletben tartják és megvédik a jogállamiságot, a nemzetközi jogot és az emberi jogokat. Franciaország és Nagy-Britannia kezdeményezésére és az Európai Unióval karöltve többek már összefogtak Ukrajna támogatására a „tettrekészek koalíciójában”, amellyel az első változata már létre is jött ennek a szövetségnek.

Harmadszor: ebbe a jövőbeli demokratikus frontba be kell vonnunk az összes olyan országot, amely szeretne belépni az Európai Unióba, már azelőtt, hogy lezárulnának a csatlakozási tárgyalásaik.

Negyedszer: haladéktalanul létre kell hoznunk egy audiovizuális és digitális közmédiát, „Európa hangját”, amely a demokrácia alapvető értékeit hirdeti és a nyugodt vitákat szorgalmazza a demagógia dühével szemben. Az ehhez szükséges eszközök és tudás több tagállamban is rendelkezésre áll, csak összpontosítani kell őket.

Anélkül, hogy új szerződésekre lenne szükség, ötödik lépésként arra kell törekednünk, hogy az európai intézményeket úgy nevezzük el, hogy a neveikből végre kiderüljön, hogy valójában micsodák. Az Európai Tanács a tagállamok gyűlése, ahol mindegyik tagállamot az elnöke vagy a miniszterelnöke képviseli. A közvetlenül választott képviselőkből álló Parlament pedig az unió közgyűlése. „Államok Háza” és „Unió Háza” – kezdjük el őket így hívni, nem kell megvárni, hogy szerződésben szentesítsék ezeket a neveket.

Mivel a demokrácia nem maradhat fenn, ha az eszméket felváltja a pénz, az algoritmusok és a dezinformáció, hatodik teendőként meg kell szabnunk a választási kiadások felső határát, ugyanazokat a szabályokat és tilalmakat kell alkalmaznunk a közösségi médiára, mint a sajtóra, korlátoznunk kell a média tulajdonosi koncentrációját, és biztosítanunk kell, hogy fennmaradjon a politikailag semleges, magas kulturális színvonalú közszolgálati audiovizuális média.

Mivel nincs demokrácia társadalmi igazságosság és kohézió nélkül, az uniónak hetedik pontként hűséget kell tennie a saját alapító szerződése mellett, amelyet „szociális piacgazdaságként” határoz meg, és mint olyan, tiszteletben tartja a társadalmi méltányosság elvét, hosszú távú fejlesztési víziókban gondolkodik és védi a természetes környezetet.

Mivel az unió nem lehet szuverén anélkül, hogy olyan ipari óriásokkal rendelkezne, amelyek képesek versenyezni a kínai és az amerikai óriáscégekkel, nyolcadik lépésként az uniónak nem szabad tovább gyengítenie magát azzal, hogy megnehezíti az állami beruházásokat és az ipari koncentrációt.

Kilencedik: meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy az unió katonai hatalommá és a világ első számú innovációs központjává váljon. Európai szintű kutatási-fejlesztési kampuszokat kell létrehozni, amelyek közös stratégiában kapcsolják össze a kutatást, a biztonságpolitikát és az ipart.

Ennek a kilenc javaslatnak a tartalmában nagyjából mindenki egyetért. A megvalósításukhoz nem kellenek új uniós alapszerződések.

Csak politikai akarat kell, aminek nem vagyunk híján. Ez tavaly nyáron is kiderült, amikor elutasítottuk az az Ukrajna feladásáról szóló orosz-amerikai tervet, és a múlt héten is, amikor Donald Trumpot visszavonulásra kényszerítettük Grönlandot illetően. Tehát európaiak: nem kétségbeesni, hanem akarni kell!

Fénykép: Christian Reinke